Historica - Őszinte blues

Egy professzor így szólt, rossz ez a térkép,
Mit a vérem rajzolt a papír mentén.
Nem kéne inni és mással is csínján,
De a szívem az bírja, az bírja még!

Drága doktor, nézzen meg jobban.
Lehet, hogy néha, pár sör legurul!
Olyankor mindig, jobb lesz a kedvem,
De a szívem az marad, marad szomorú!

Nincs már itt senki éjjel a parkban,
A fák lombja közt átsüt a hold!
Rúgom a követ, leülök egy padra,
Dermeszt a köd a hajnal hideg!

Valahol mélyen, csendül egy dallam,
Egy magányos, tiszta, őszinte blues!
Itt kéne hagyni, el kéne menni,
Fáradt a szívem, de még visszahúz!

Sírnék anyámnak, de sajnos már rég nincs,
Apám sem adhat jó tanácsokat,
Elmentek ketten egy másik világba,
A jó Isten őrzi már álmukat!

Pár barát van még, ki itt áll mellettem,
S volt pár barát, ki jól itt hagyott!
Bírták, amíg bírták, s bár kedveltek engem,
De vittek a szívemből egy kis darabot!

Nincs már itt senki éjjel a parkban,
A fák lombja közt átsüt a hold.
Rúgom a követ, leülök egy padra,
Dermeszt a köd a hajnal hideg!

Valahol mélyen, csendül egy dallam,
Egy magányos, tiszta, őszinte blues,
Itt kéne hagyni, el kéne menni,
Fáradt a szívem, de még visszahúz!