Endrődi Éva - Az életem

Az életem, ha úgy veszem,
egy mindennapos fájó küzdelem
A szívem mélyén ott él még a kétség,
vajon meddig bírom még

Te rosszabb vagy egy hűtlenkedő férjnél,
neked semmi nem elég
Oly önző vagy és figyelmetlen sokszor,
mintha nem is szeretnél

De váratlanul jön egy szép perc
és egy öleléssel kárpótoltál fájó könnyeimért
S én harcolok tovább, mert
nálad nélkül élni többé nem tudnék

A barátnőim gondtalanul élnek,
sose könnyeznek, mint én
Nem vitatkoznak minden apró dolgon,
helyeselnek könnyedén

Ők piros rózsacsokrot kapnak
minden egyes névnapon és ezért szófogadók
És azt hiszik, hogy boldogok,
mert nem tudják, hogy valójában ők csupán önámítók

Ez tévedés, nagy tévedés, az élet veled sokkal többet ér
Szeretni kell, ölelni kell, védeni kell, fizetni kell mindenért
S, ha néha-néha titkon mégis párcsepp fájó könnyet ejtek
Végül megbocsátok, ne hagyj sohase el
Te mindenkinél jobb vagy, és én nem cserélnék soha senkivel
S, ha néha-néha titkon mégis párcsepp fájó könnyet ejtek
Végül megbocsátok, ne hagyj sohase el
Te mindenkinél jobb vagy, és én nem cserélnék soha senkivel
S, ha néha-néha titkon mégis párcsepp fájó könnyet ejtek
Végül megbocsátok, ne hagyj sohase el
Te mindenkinél jobb vagy, és én nem cserélnék soha senkivel