Peter Srámek - Búcsúdal

Látom még, ahogy átölellek rég,
Ezer emlék örökké már bennem marad.
Tudom értenéd, mért jár vissza még,
Te is féltenéd, hisz szép volt.
Oly sok nyár, most búcsú nélkül messze tűnt, nagyon fáj.
Csak az életünk volt, nem találkozunk már.
Itt hagytál, többé nem hívsz, többé nem vársz!

Szívem fáj, de mégis érzem titokban mellém ülsz még,
Ez a régi kép legyen szép, hol a boldogság a lelkünk mélyén élt,
Nem szűnt, rohant feléd és hányszor visszatért még véget ért,
Ez a búcsúdal még bennem él...

Megtörtént, mikor vihar gyűlt köréd,
És az idő tépte szét, csak mondd, hogy maradsz.
Arra gondolok, mért is álmodok,
Vissza nem forog mi elmúlt.
Oly sok nyár, most búcsú nélkül messze tűnt, nagyon fáj.
Csak az életünk volt, nem találkozunk már.
Itt hagytál, többé nem hívsz, többé nem vársz.

Szívem fáj, de mégis érzem, titokban mellém ülsz még.
Ez a régi kép legyen szép, hol a boldogság lelkünk mélyén élt,
Nem szűnt, rohant feléd és hányszor visszatért...
Szívem fáj, de mégis érzem titokban mellém ülsz még
Ez a régi kép legyen szép, hol a boldogság lelkünk mélyén élt
Nem szűnt, rohant feléd és hányszor visszatért még véget ért
Ez a búcsúdal még bennem él...