Dr. Herz (musical) - A káprázat elszáll

Az ember meg sem születik
és máris azzal hitegetik,
hogy érdemes volt a világra jönni.
És mire feleszmél,
eldőlt az idő és a tér,
ahol a dolgokat végig kell csinálni.

Ébredj hát fel, ébredj hát fel,
mindez nem a valóság.
Ébredj hát fel, ébredj hát fel,
mérgez a sok hazugság.

És mindig több a szenvedés,
az öröm ritka és kevés,
és ez így megy egy életen át.
S ha valamit mégis megtalálsz,
mit szépnek, jónak látsz,
Előbb-utóbb lecsap rád,
és elveszi a világ.

Ébredj hát fel, ébredj hát fel,
mindez nem a valóság.
Ébredj hát fel, ébredj hát fel,
mert a lelkednek békét így sehol nem találsz.

Ha a káprázat elszáll,
szemed sötétségbe merül.
Csak a semmit markolászod,
iszonyat vesz majd körül.
Ha az álomnak vége
és te nem szállhatsz tovább,
lezuhansz összetörve,
átlép rajtad a világ.

És úgy érzed vége,
az álmokat már nem éred el.
A romlás mocsarából
nem emel már többé semmi se fel.
Mondom a káprázat elszáll
és nem marad más, csak a vágy,
és az őrületbe kerget
ez a kínzó szomjúság.

Ó, mama, miért hagysz el engem,
hisz jönnek majd a rút éjszakák,
és a képzelt álomképek
nem ölelnek téged át.
Hisz a káprázat elszáll,
elhagynak az álmok,
de vár rád a valóság.