Komár László - Karácsony éj - Havas álom

Karácsony éj,
havas álom tova surran a szán,
csengő a lovak nyakán.
Karácsony éj,
a világon ennél nincs szebb talán,
ringunk egy harang szaván.
Hideg érce belereng,
bele kondul a magasba,
hangja a szívekbe zeng.

Fehér a föld,
a karácsony meleg otthont ígér,
subáját rázza a tél.
Jégsípja szól,
deres ágon sír a száraz levél,
süvítve dühöng a szél.
Szigorú fagy odakint,
odabent ragyog a béke
enyhítve bajt és a kínt.

Szirteken csillogó a palást,
arra dörmög a három király.
Alszok én is, ködmönöm zúzmarás,
ropog a hó, pereg a könny, remeg a száj.

Karácsony éj,
havas álom tova surran a szán,
csengő a lovak nyakán.
Karácsony éj,
a világon ennél nincs szebb talán,
ringunk egy harang szaván.
Hideg érce belereng,
bele kondul a magasba,
hangja a szívekbe zeng.

Végtelen nagy magány, némaság,
messze távol egy farkas kiált.
Üstökös, csillag és jégvirág,
nagy az öröm, mert a szívem haza talált.

Fehér a föld,
a karácsony meleg otthont ígér,
subáját rázza a tél.
Jégsípja szól deres ágon,
sír a száraz levél,
süvítve dühöng a szél.
Szigorú fagy odakint,
odabent ragyog a béke,
enyhítve bajt és a kínt.

Szigorú fagy odakint,
odabent ragyog a béke,
enyhítve bajt és a kínt!