AK26 - Egyedül

Mikor elfogy a hangom,
És senki sem törődik azzal már,
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom.
Megfagyott a lelkem,
Sose gondoltam volna,
Hogy ez vár rám,
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem.

Megint kaptam egy pofont,
A fájdalom éget és
A könny folyik az arcomon,
Túl gyenge vagyok még,
Minden nap érzem,
Hogy egyre húz le az örvény.
Jó lenne egy töltény,
Amivel megszakadna
Ez a törvény, hogy az
Apám jön a nadrágszíjjal, és
Addig üt ameddig bírja.
Lila ütések nyomai a testemen,
Megmutatnám én, de csak szenvedek,
Hogy az életem végtelen fájdalom,
Kinek szóljak én nem merem,
Nem tudom, pedig tudják,
Hogy rettegek tőlük,
Jó lenne elszökni előlük,
De csak a szobám fala
Őrzi titkomat,
Édesanyám szórja a szitkokat.

Mikor elfogy a hangom,
És senki sem törődik azzal már,
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom.
Megfagyott a lelkem,
Sose gondoltam volna,
Hogy ez vár rám,
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem.

Nem tudom, hogyan törhetnék
Ki innen nem tudom, hogy
Meddig bírom ezt idebenn
Úgy várom, hogy segítsen valaki
Fentről, csak szenvedek az első perctől.
Az apám jön megint,
Látom, hogy ivott, az anyám
Csak legyint, és fel kell
Készülnöm, hogy leül mellém,
Én elfutnék innen, ha megtehetném,
És ordít, hogy megint mit
Csináltál fiam, pedig csak
Ültem és meg se szólaltam.
Én úgy érzem, hogy nem bírom sokáig,
Megtehetnek velem ezek itt akármit,
Ahogy az ökle a gyomromba vág,
Csak némán sikoltok,
Felszakad a szám,
Az eső csak hullik, és értem
Sír az ég, hol van a segítség.

Mikor elfogy a hangom,
És senki sem törődik azzal már,
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom.
Megfagyott a lelkem,
Sose gondoltam volna,
Hogy ez vár rám,
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem.

Legyőzöm a félelmem,
Legbelül él bennem,
Próbálom rejteni,
Közben megfejteni,
Nem nyom el az álom,
A napot hiába várom,
Önmagamat nem találom,
Mert minden nap jön a halálom.

2x
Mikor elfogy a hangom,
És senki sem törődik azzal már,
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom.
Megfagyott a lelkem,
Sose gondoltam volna,
Hogy ez vár rám,
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem.