Kovbojok - Végre itt a tavasz

Végre itt a tavasz és a természetben járok,
Minden bokor alatt egymást öklözik a párok.
Idilli kis életképek kísérnek a dombon át,
Nagymama a nagypapának tágítja a tomporát.

A kis dalos sárgarigó nem igazán válogat,
A denevér bőrszárnyára kloákával rátolat.
Hitvesének háttal áll a szerelmetes póni,
A másik a patácskáját bele fogja tóni.

Végre itt a tavasz,
Óó, de ez mi a fasz?

Kisarjad a ganéból az első vadvirág, és rögtön
Megtébolyodik a nagyvilág.
Nekem ez a gusztustalan jó idő nem kell, inkább
Elolvadok, mint a hóember.

Mackópapa a kis bocsok fenekében kutat,
Mézzel teszi síkosabbá a sok keskeny lukat.
Úgy látom, a turkálódás mindenkinek megérte,
Fütyörészve sétálgat egy kakás lábú egérke.

Végre itt a tavasz,
Óó, de ez mi a fasz?

Kisarjad a ganéból az első vadvirág, és rögtön
Megtébolyodik a nagyvilág.
Nekem ez a gusztustalan jó idő nem kell, inkább
Elolvadok, mint a hóember.

Könnyű annak kezeskedni, akinek van párja,
(De) nékem ez az öklözősdi nem annyira járja.
Régimódi vagyok talán vagy elment az ép eszem,
De én inkább frontálisan kúrom meg a két kezem.

Végre itt a tavasz,
Óó, de ez mi a fasz?

Kisarjad a ganéból az első vadvirág, és rögtön
Megtébolyodik a nagyvilág.
Nekem ez a gusztustalan jó idő nem kell, inkább
Elolvadok, mint a hóember.