Dr. Herz (musical) - A kék öböl

A kék öbölben fel kelt a nap,
s te ott álltál a pálmafák alatt.
Egy pillantás, a sorsunk elvégeztetett,
a kék öbölben átöleltelek.

De vihar támadt s elborult az ég,
zuhogó hurrikán szakította szét.
Az álom véget ért, s én elvesztettelek,
de nem tudok már élni nélküled.

Elkárhozom érted,
pokoli tűzben égek.
Ha velem vagy szívemben
kiolthatatlan az élet.
És csak csókolnám, csókolnám,
csókolnám én a szádat,
hiszen csodálatosabb nőt
még egy mandarin sem találhat.

A kék öbölben forró a szél,
ott várok rád, mióta elmentél.
Te visszatértél hozzám, s én újra élhetek,
mindörökre mindig csak veled!

Elkárhozom érted,
pokoli tűzben égek.
Ha velem vagy szívemben
kiolthatatlan az élet.
És csak csókolnám, csókolnám,
csókolnám én a szádat,
hiszen csodálatosabb nőt
még egy mandarin sem találhat.

A kék öbölben egy szikla áll,
(próza:
Mutter: Ó, Pancho, én úgy érzem magam,
mint Ingrid Bergman a Casablancában!
Pancho: Most nincs szöveg, csak nézés!)

a tenger is a szerelmére vár,
de visszatértél hozzám, én újra élhetek,
már mindörökké, mindig csak veled.

Elkárhozom érted,
pokoli tűzben égek.
Ha velem vagy szívemben
kiolthatatlan az élet.
És csak csókolnám, csókolnám,
csókolnám én a szádat,
hiszen csodálatosabb nőt
még egy mandarin sem találhat.

Hiszen csodálatosabb nőt
még egy mandarin sem találhat.