Záray Márta - Hagyjatok már

Piros kis ruhája piszkos és szakadt
Motyog , magában jár esős ég alatt
Ne menj közel hozzá, elfut mint a szél
Ó te szegény kislány, rossz napon születtél
Csak ezt mondod: Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már,
Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már ó engem!
És hagyjatok már végre hagyjatok már egy kis
nyugalmat és egy kis békét nekem
Ó hagyjatok már, na Hagyjatok már ó engem!

Juli volt a neve, csinos kislány volt
Most csak magában ül, hajára tűz a hold
és a szálló porba, egy-egy ábrát ír
Mindenki nevet rajta, s nem látják hogy ő sír!
Csak ezt mondja: : Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már,
Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már ó engem!
És hagyjatok már végre, hagyjatok már egy kis
nyugalmat és egy kis békét nekem
Ó hagyjatok már, na Hagyjatok már ó engem!

Mondják jött egy férfi messzi vidékről
Táncba vitte Julit, tűz szállt a szeméből
De aztán cserben hagyta, Juli pórul járt
az apja meg elzavarta, rájött a bolondság!
Csak ezt mondja: : Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már,
Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már ó engem!
És hagyjatok már végre, hagyjatok már egy kis
nyugalmat és egy kis békét nekem
Ó hagyjatok már, na Hagyjatok már ó engem!

Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már,
Hagyjatok már
ó hagyjatok már, na hagyjatok már ó engem!