Cserháti Zsuzsa - Úgy ölelj

A felhő lába földig ér, a levelet hajtja kint a szél
Az ég oly sötét, a csillag elbújt szinte fél
A lombok alatt nem látni boldog arcokat!
Oly csendes most a kis szobám, te is nézel csendben rám
Nem tudhatod, hogy mért nem vagyok most vidám
Az arcom hideg, vedd észre azt, hogy reszketek!

Úgy ölelj, hogy minden múljon el
Mondd nekem , hogy félni mégse kell
Úgy ölelj, hogy tudjam kedvesem
A végső percig itt maradsz velem, csak velem!

Az eső veri ablakom, a perceket újra faggatom
Hol vétettem el, de bárhogy nézem nem tudom
A szemed rám nevet, lehet, hogy mégis tévedek
Az nagyon könnyen meglehet, hogy elragadt a képzelet
A csúnya idő a félelembe kergetett
Hát hozzád bújok, és rosszra már nem gondolok!

Úgy ölelj, hogy minden múljon el
Mondd nekem , hogy félni mégse kell
Úgy ölelj, hogy tudjam kedvesem
A végső percig itt maradsz velem, csak velem!
Úgy ölelj, hogy minden múljon el
Mondd nekem , hogy félni mégse kell
Úgy ölelj, hogy tudjam kedvesem
A végső percig itt maradsz velem, csak velem!

Úgy, úgy, úgy ölelj
Úgy, úgy, úgy ölelj
Úgy, úgy, úgy ölelj