Fábián Éva - Nincs már szenvedély

Csendes kis szobámban érintetlen az ágyam
Mert az éjszaka nyugodt csendjét, felkavarta egy emlék
És tisztán cseng egy régi hang, melyről az hittem:
elfeledtem rég!
Újra látom az utcát, azt a régi , öreg lámpát
Ahol minden nap megálltunk, csodákról álmodoztunk
De négy év gyorsan elszaladt, s emlékül csak ez a kép maradt

Sokáig úgy éreztem, szívemből mindent elvittél
Sokáig úgy éreztem, a világ nélküled mit sem ér!
De látod elült most már minden bánatom,
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig nem jöttél, s ez ép így jó!

Csendes kis szobámban érintetlen az ágyam
Mert az éjszaka nyugodt csendjét, felkavarta az emlék
Mert hangod gyorsan elrepül, s helyére egy új álom kerül

Sokáig úgy éreztem, szívemből mindent elvittél
Sokáig úgy éreztem, a világ nélküled mit sem ér!
De látod most már eltűnt minden bánatom,
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig nem jöttél, s ez ép így jó!

Sokáig úgy éreztem, szívemből mindent elvittél
Sokáig úgy éreztem, a világ nélküled mit sem ér!
Látod most már eltűnt minden bánatom,
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig nem jöttél, s ez ép így jó!
Látod most már eltűnt minden bánatom,
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig……