Závodi Gábor - A holnap még vár ránk

Az éber álom hosszúra nyúlt, most indul, vagy most ér véget.
Eltűnt évek régi képeiből rád talál és összerak téged.

Játsszunk még! Csak számolj, s én messze futok!
Csak keress még! Majd a megszokott helyre bújok!

A fogyó Holdban lassú a perc, sárga a fény, eltűnik lassan.
Túl gyakran ölsz, és csak néha ölelsz, a békülést nehogy elszalasszam.

Mennyi szó, mi értelmet mégse talált,
És mennyi dal, mi önmagát adta tovább.

Valahol,
Ahol összeér föld és az ég, s, lelkünk milliárd csillagként
Ragyogva él majd,
Valahol.
Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond,
A holnap még vár ránk
Valahol.

A tavasz ízes illata száll, mi egyszer volt, majd újra éled.
Egy régi szólam furcsa körtáncot jár, ismerős, de mégsem érted.

El ne szórd! Titkaid őrizd míg élsz!
S, ha újra szólsz, könnyen a szívemig érsz.

Valahol,
Ahol összeér föld és az ég, s, lelkünk milliárd csillagként
Ragyogva él majd,
Valahol.
Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond,
Ha mind odaérünk
Valahol.

Van ahol
Nem számít rang és a szín,
Van ahol
Az ég öröm könnyeket sír.

Valahol,
Ahol összeér föld és az ég, s, lelkünk milliárd csillagként
Ragyogva él majd,
Valahol.
Megszűnik a lesz és a volt, Felhők mögé bújik a gond
A holnap még vár ránk
Valahol.