Závodi Gábor - Század utca 21.

A belvárosban áll egy épület,
Rozzant múltját az Isten óvta meg,
Össze ne dőljön,
S hogy szebb nap is jöjjön.

A környék sem túl jónak mondható,
Megbünhődte már a sok lakó
azt, ami volt és
azt, ami lesz még.

De rég még több oldalról nagyobb volt a ház.
Ma már máshol nyílik néhány lépcsőház.
És lásd, a kisebb helyen sok jó ember él,
Kik értik azt, hogy az ígéret
nem több a semminél.

Minden lassan, furcsán működik.
A sok koldus már úrnak öltözik,
Dolgozni mégsem,
Nincs kedvük éppen.

A pincében egy festő festeget,
A padlásról szőtt álmát festi meg,
Nem látja senki,
S így álmát megőrzi.

De jaj, sok házbizalmi mindent ellopott.
És így, a legtöbb lakás mind ütött-kopott.
A ház dolgait rendbe tenni kéne már,
Nem várni azt, hogy a házmester
majd rendet tesz talán.

Század utca 21.
Ez lett az életünk.
Itt együtt sírunk és nevetünk.
Század utca 21.
Süt még a nap le ránk,
Árnyéka egyre csak körbejár.

Sok-sok helyiség egyre bűzölög,
Régi tervek álma füstölög.
Elhalt a szándék,
Más lett a játék.

A lift már régen, évek óta áll,
Felső gombjáról a Kánaán
Eltűnt már régen,
Nem nyomjuk meg mégsem.

Hát nézd! A lakógyűlés nem sok jót ígér,
Hisz már a lakbér-adósság az égig ér.
És így a döntés könnyen kiszámítható,
Hogy a rossznál már a kevésbé rossz jónak mondható.

A jókedvünk is mára majdnem elfogyott,
Az igazságból az "i" betű már régen elkopott.
A ház dolgait rendbe tenni kéne már,
Nem várni azt, hogy a házmester majd rendet tesz talán.