Emberek - Kaviár

Én csak éppen ott voltam,
A nevemet bemondtam, -
És ő szólt oda, hogy kellenék, - jobb kezdés kell-e még?…
Minden bája félig kint,
Ő volt itt a női King…
És feldőlt egy barokk szék, rájött a „mehetnék”…

De domború, vörös hajú…

A tömeg kettévált,
A bárzenekar leállt,
És egy-két fintort bedobtak a hoppon maradtak…
Egy limuzin előállt,
A szívem úgy kalapált,
Az úton végig hallgatag, ezer kínos pillanat.

Húú, ami szép, az szép – több, mint elég…
Húú mi lesz itt még? … segítség!

Elszöknék, nem maradnék, de nem fog már a fék,
Kaviár, s ami vele jár, egy pezsgős kis játék;
Elszöknék, nem maradnék, de ez egyszeri ajándék,
Ami vár, az nekem jár, és az se baj, ha fáj, -
Álomlány, borulj rám! A szíved egy tanulmány…
Sohasem látott ágy-mutatvány
Mi a fene? – Nem tudom biztosan, hogy fiú vagyok-e vagy lány?
Húú, de domború, kis vörös hajú

A piritóst ágyig behozzák,
Az ablakot kitárják, -
A madarak füttyel köszönnek, és jól értesültek…
Minden nagyon szép és jó,
Télen fehérebb itt a hó, -
A gróf úr régen elszökött, még ’45 előtt…

Húú, de klassz odú, száz ablakú,
Húú, de klassz odú, márványfalú, - olyan milliárd szagú…