Xantus Barbara - Vigyázz rám!

Vigyázz rám,
Fogy az éjjel, elveszíthetsz még.
Vigyázz rám,
Kel a nap, változik a fény.
Vigyázz rám,
Jön a hajnal, s ha messze indulnék.
Hegyek mentén, folyók ölén;
El ne engedj még.

Mindig van egy út, ami hív,
S a végén egy másik világ.
Vigyázz rám,
Talán az elfelejtett fény ott vár.
Mindig van egy út, ami vár,
S ha szemedből tűnik a fény.
A szerelem,
Ó hogyha nem vigyáztál rá, elszáll.

Vigyázz rám,
Fogy az éjjel, nem talállak már.
Vigyázz rám,
Kel a szél, átkarol, elsodor.
Vigyázz rám,
fogy az érzés,
s ha csillagod lehull sziklák közé,
vágyak mögé.
Nem látsz többé.

Mindig van egy út, ami hív,
S a végén egy másik világ.
Vigyázz rám,
Talán az elfelejtett fény ott vár.
Mindig van egy út, ami vár,
S ha szemedből tűnik a fény.
A szerelem,
Ó hogyha nem vigyáztál rá, elszáll.

Nézz rám és nyúlj értem, itt vagyok még;
Engedd, hogy érezzek, épp úgy, mint rég.
Csillagok gyúlnak a szemed helyén;
Engedd, hogy még egyszer érezzem én.

Mindig van egy út, ami hív,
S a végén egy másik világ.
Vigyázz rám,
Talán az elfelejtett fény ott vár.
Mindig van egy út, ami vár,
S ha szemedből tűnik a fény.
A szerelem,
Ó hogyha nem vigyáztál rá, elszáll.

Mindig van egy út, ami hív,
S a végén egy másik világ.
A szerelem,
Ó hogyha nem vigyáztál rá, elszáll.