Xantus Barbara - Akár a nő

Akár a film, a filmeken;
Eleje, közepe, vége néha esztelen;
Mégis él, ott él benne a végtelen.

A szőke nő a képen ott,
Ismerős, de mint a csillag úgy ragyog;
Az is ott, az a szőke nő is én vagyok.

Ha fenn a vásznon rá nevet,
Nem kétséges senkinek,
Hogy a hős már tudja jól ez mit jelent.
Kéz a kézben mennek el,
A férfi semmit nem felel,
De a nő már tudja jól mit tenni kell.

Ó, de szép a vége;
Jaj, de szép;
Bár tudnám, mi jön a vége után.
Elkísér, az emlék bennem él,
Talán a film után is boldog lesz a lány.

Akár a film, a filmeken;
Eleje, közepe, vége néha esztelen;
Mégis él, ott él benne a végtelen.

A szőke nő a képen ott,
Ismerős, de mint a csillag úgy ragyog;
Az is ott, az a szőke nő is én vagyok.

Ha a moziból kifelé jövet,
A szemüveges srác rám nevet,
Már mind a ketten tudjuk, mit jelent.
Máris tudja, mit tegyen,
Nem tudja így senki sem,
Csak az, aki már látta filmeken.

Ó, de szép a kezdés;
Jaj, de szép;
Bár tudnám, mi lesz ez után.
Elkisér, hazáig elkisér;
Talán most megtudom, mit érez a képen a lány.

Akár a nő, a filmeken,
Lába, válla, háta szinte meztelen;
Olyan épp, olyan egyszerű az én szívem.

A szőke nő a képen ott,
Könnyben úszik mégis ő is sejti,
Hogy valahogy, ez a tiszta érzés győzni fog.

A film az élet, ott lelhetsz rám;
A filmben élek, érj el hozzám;
A film a végzet;
A film a boldogság;
Istenem, de szép a film;
Jaj, az élet más.

Akár a nő, a filmeken,
Válla, háta, lelke szinte meztelen;
Olyan épp, olyan egyszerű az én szívem.

A szőke nő a képen ott,
Könnyben úszik mégis ő is sejti,
Hogy valahogy, ez a tiszta érzés győzni fog.

Akár a film, a filmeken;
Eleje, közepe, vége néha esztelen;
Mégis él, ott él benne a végtelen.

A szőke nő a képen ott,
Ismerős, de mint a csillag úgy ragyog;
Az is ott, az a szőke nő is én vagyok.