Nyomorultak - Néhány csepp eső

(Marius):
Nagy ég mért jöttél vissza?
'Ponine mi dolgod itt?
Mond hát láttad Coset-tet, tán tőle hoztál hírt?

(Eponine):
Ott a levél az apjánál, ő átadja és választ hoz.
Rendes ember, bízhatsz benne,
fogjon meg, jaj, nem bírom.

(Marius):
Eponine, mondd mi a baj?
Mi ez a nedvesség? Ó, Jézusom!
'Ponine, hisz ez vér!
Segítség kell, hisz vérzel mindenhol.

(Eponine):
Meggyógyít, ha így néz rám...
no lám... már nem is fáj.
és néhány csepp eső...
Nekem már úgysem árt...
Így jó... hisz itt van, s átkarol...
Egész testével óv...
Ne még... ne mozduljon...
Esőn...a virág...szirmot bont..

(Marius):
Te élni fogsz, 'Ponine, hisz Isten lát!
Bár volna szó, mely néked orvosság...!

(Eponine):
Csak tartson így a karjában...
oly könnyű így ... oly gyöngéd!

(Marius):
Adnék én száz életet!
Bár tudnám, hogy tegyem!...
Ne félj, nem hagylak el...

(Eponine):
Csak néhány csepp eső,
s a múlt oly fényes-tiszta már.
Csak mindig így legyen,
míg élek érezzem.
hogy átölel, s hogy jó hozzám.

Az út,a melyen jár...áldott legyen!
Az ég is tisztul már...szólít a csend...
S a lélegzete melegén,
szívem most hazatér.

(Együtt):
Hisz meggyógyít, ha így néz rám...
Így jó, már nem is fáj...
Hisz néhány csepp eső...
nekem már úgysem árt...
Nézz rám ...
hisz itt van, átkarol...

Egész testével óv...
S talán ha elalszom...
esőn...a virág szirmot bont ...