Ossian - Az igazi szabadság

Szokásból épített korlátok,
A falak, az árkok, a szabályok.
Az érdekből fenntartott barátság,
A kegyesnek gondolt hazugság.
Látni azt, ami igazán vagyok,
Nem azt, mit magamról gondolok.
Ha minden hibám vállalni tudom,
A hamis tükröt a szemétbe dobom.

Rend a lelke mindennek,
De mire van szüksége a lelkemnek?

Ahol megszűnik minden félelem,
Az elvárások és a kényelem.
Ahol nincs tovább semmilyen biztonság,
Ott kezdődik az igazi szabadság.

Másolni mindig másoktól,
Félni attól, hogy mást gondol.
Kérni folyton és kérkedni,
Mindig csak másokon nevetni.
Aki lefelé néz, az folyton zuhan,
Elvesztett játszma, öngyilkos roham.
Aki senkiért-semmiért nem áll ki soha,
Üres a szíve, mint egy kifosztott szoba.

Rend a lelke mindennek,
De mire van szüksége a lelkemnek?

Ahol megszűnik minden félelem,
Az elvárások és a kényelem.
Ahol nincs tovább semmilyen biztonság,
Ott kezdődik az igazi szabadság.

Rend a lelke mindennek,
De mire van szüksége a lelkemnek?

Ahol megszűnik minden félelem,
Az elvárások és a kényelem.
Ahol nincs tovább semmilyen biztonság,
Ott a szabadság.

Rend a lelke mindennek,
De mire van szüksége a lelkemnek?

Ahol megszűnik minden félelem,
Az elvárások és a kényelem.
Ahol nincs tovább semmilyen biztonság,
Ott kezdődik el a szabadság.