Idióták - Illúzió

Egymagamban állok a sötét hidegben,
S csak arra gondolok, hogy megint elhittem.
Elhittem, azt, amit álmodtam,
Ezzel ismét csak magamnak ártottam.

Ábrándokat szövök, hisz mindig ezt csinálom,
Ez lassan már függőség, de mégis úgy imádom.
A hét minden napján ugyanazt álmodom,
De higgyétek el egyszer még valóra váltom

Illúzió, csodaszép álom,
Ismét csak várom, hogy valóra váljon.
Fantázia, felrepít minket,
Tudom, nem valóság, de ez az, ami éltet

Látomásomban egy koncerten állok,
A közönség részeként én is ugrálok,
Vágyakozva várom, hogy változzon minden
Legyünk végre nagyobbak mindannyian, itt benn

Illúzió, csodaszép álom,
Ismét csak várom, hogy valóra váljon.
Fantázia, felrepít minket,
Tudom, nem valóság, de ez az, ami éltet

A színpadon álluk, a szívünk bent tombol,
A zenekarban mindenki ugyanarra gondol.
A látványtól még mindig mosolygunk magunkban
Ez az érzés egyszerűen leírhatatlan.

Valóság lett, már nem csak álom,
Tudom, soha többé nem kell várnom
Gyönyörű szép, mégis a földön tart minket,
A zene a vérünkben izzik és lüktet.