Szatmári Dáridó - A füredi Anna bálon

A füredi Anna bálon szól a zene szó
Van is ottan dínom-dánom, hangos dáridó
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és jó magam
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány
Megkérdezte: Mi a nótád édes pici lány?
De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt:
Nincsen nótám de a nótát nem is szeretem.

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.

Egyszer aztán nagy hír járta be a falucskát:
Gazdag úrfi vette el az édes pici lányt,
Hat fogatos hintó állt a kapuja előtt,
A faluban nem látott még ilyen esküvőt.
Kilenc szobás palotába vitték az új párt,
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt,
De a lányka még sem boldog, könnyes a szeme,
A kertek alá felhangzik az ismerős zene:

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.

Messze földre mentem én el meg keresni őt,
Útóljára megállok a fogadó előtt.
Benézek és mit látok a tomboló tanyán?
Az édes kislány játszott ott egy kopott zongorán:

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.