Bornai Tibor - Eredményszemléletű hiány

Hiányzol, hiányzol, hiányzol nekem,
olyan vagyok, mint egy pályaudvar,
miért? nem értem….

Néha önmagamtól kérdem, vajon hol lehet az a lány?
Néha azon kapom magam, hogy azt hiszem,
gondol néha rám.

Hiányzol, hiányzol, hiányzol nekem.
Hiányzol, hiányzol, hiányzol nekem.

A hiányod, mint egy fura ebéd,
az íze keserű,
a hiányod számomra mégis eredményszemléletű.

Néha úgy szeretném tudni, vajon merre jár az a lány!
Nélküle átölel és ringat a csillogó magány.

A hiányod kicsit logikus talán,
de nem törvényszerű,
a hiányod a tér-időben eredményszemléletű.
Néha önmagamtól kérdezem, vajon hol lehet az a lány,
aztán azon kapom magam, hogy azt hiszem,
gondol néha rám.

Mint egy háromajtós szekrény, oly nehéz az élethelyzetem,
s közben megszilárdul bennem az eredményszemléletem.
Hiányzol, hiányzol, hiányzol nekem,
de gyökeret ver bennem és kihajt az eredményszemléletem.

Hiányzol, hiányzol, hiányzol nekem,
de egyre erősebb és kulturáltabb az eredményszemléletem.
Hiányzol, hiányzol, hiányzol nekem,
de egyre erősebb és kulturáltabb az eredményszemléletem.
Hiányzol.