Bogdányi Nelly - Utcasarkon sír egy kisgyerek

Utcasarkon sír egy kisgyerek,
Kérdem, miért zokog ő.
Azt mondja kiskutyája elveszett,
Hívja, de nem jön elő.

Talán kóborol és éhes,
Talán azt hiszik veszélyes,
Lehet az, hogy nem is él már,
Vissza úgy se talál.

Más egy kiskutyát is megsirat,
De tőled mit várhatok.
Neked soha nem volt más miatt,
Egy rossz pillanatod.

Amíg együtt voltál vélem,
Tudtál lelkesedni értem,
Aztán kiderült, hogy még sem,
És betelt a pohár.

Utcasarkon síró kisgyerek,
A te kiskutyád még meglehet,
De az én szerelmem elveszett,
Örökre már.

Igen, igen, hát így jött össze ma,
Egy kisgyerek, egy elveszett kutya.
És én bolond, ki nem feledlek el soha.

Utcasarkon sír egy kisgyerek,
Kérdem, miért zokog ő.
Azt mondja kiskutyája elveszett,
Hívja, de nem jön elő.

Talán kóborol és éhes,
Talán azt hiszik veszélyes,
Lehet az, hogy nem is él már,
Vissza úgy se talál.

Más egy kiskutyát is megsirat,
De tőled mit várhatok.
Neked soha nem volt más miatt,
Egy rossz pillanatod.

Amíg együtt voltál vélem,
Tudtál lelkesedni értem,
Aztán kiderült, hogy még sem,
És betelt a pohár.

Utcasarkon síró kisgyerek,
A te kiskutyád még meglehet,
De az én szerelmem elveszett,
Örökre már.