Elefánt - Paula

Jól van, látom készen vagytok, teljesen készen.
El sem kezdődött, de ti már befejeztétek.
Forgasson a rosseb bele a fekete sóba!
Eltévedtem hazafelé, a lefolyóba’.

Jól van, látom készen vagytok. Ja, én is készen.
Mártogassuk eper jam-be bele a tompa kést,
és összekenem magam én is, hátha akkor érzem,
milyen volt azelőtt, mielőtt… - ugyanilyen
volt igazából már akkor is, épp mint most.

Paula! Én készen vagyok évek óta jól tudod,
nem is tudom mikor voltam józan utoljára,
igazi kín az életem. De most, mintha tényleg
minden sokkal rosszabb lenne, mintha egyszerre
hatna rám mind az elmúlt tíz évben elfogyasztott ez,
meg az, mintha emlékeznék az arcodra, de
nem vagyok benne biztos, hogy te vagy az.
Nem vagyok benne biztos, hogy te vagy az….

Ref:

Úgy fáj! Mért’ nem éltem szépen?
Úgy fáj a vesém és a lépem.
Úgy fáj az eltékozolt idő.
Úgy fáj a májam és a tüdőm.

Paula… bár emlékeznék arra a nyárra,
bár emlékeznék az utolsó nyárra, vagy
bár emlékeznék legalább a tegnap estére, vagy
legalább a nevedre.

Ref:

Úgy fáj! Mért’ nem éltem szépen?
Úgy fáj a vesém és a lépem.
Úgy fáj az elbaszott idő.
Úgy fáj a májam és a tüdőm.

Jól van már, ne rohanjál már!
Maradjál már még egy percre.
Tuti, hogy valami P betűst mondtál.
ZSUZSI!? Panna? Petra?
Biztos, nem Paula?

Akkor baszd meg!