Anna & the Barbies - Sajnálom

Sajnálom, még nem tudom hogyan kell, sajnálom,
Csak próbálom és mindig megbánom.
Ezt tudom, meg azt, hogy sajnálom, sajnálom.

Ami másnak már nem kell, annyi neked elég,
Ott futsz, ahol méreggel teli a lég.
Vakká vált vágányon visz a vonat,
Amitől legjobban féltél, abba beletolat.

Ameddig szabad a lét, az agyad belefeszül,
Csak egy vajúdó méh vagy, ki a semmibe szül.
Az a katona vagy, aki csak nehezen öl,
Mert te megadod magad, míg ő a kezeden ül.

Sajnálom, még nem tudom hogyan kell, sajnálom,
Csak próbálom és mindig megbánom,
Ezt tudom, meg azt, hogy sajnálom, sajnálom.

Oh, hogy szakadna rád a magasságos,
Szedne szét valami szilánkos,
Lelkedet lánckerék tapossa,
Nyújtson ki laposra!
Agyadban két gondolat közt álljon meg a kerék,
Hogy repedtek volna ketté,
Amikor fedeztek a herék!

Kinek a hibája, elszúrt éjszakája,
Titkolandó nője, szégyellt szeretője,
Vagyok aki vagyok, bocsánat hogy élek,
Igen, megesett, maradok!

Sajnálom, még nem tudom hogyan kell, sajnálom,
Csak próbálom, és mindig megbánom,
Ezt tudom, meg azt, hogy sajnálom, sajnálom.
Sajnálom, míg a múltam foltozod, megvárom,
A folt jól mutat, csak én utálom,
Előtted kabátban is fázom, sajnálom.

Szépre szálló füstbe ment terv,
Galaktikus pókháló,
Önnönmagát megfeszítve,
Latrokért jótálló.
Ez most valahogy nem sikerült,
Csak annyi van, hogy sajnálom,
Viszontlátás megfelelés,
Magamat nem ajánlom, sajnálom...

Sajnálom, míg a múltam foltozod, megvárom,
A folt jól mutat, de én utálom,
Előtted kabátban is fázom, sajnálom.