Kálmán Tamás - Egy vagyok a százból

Mint egy végtelen hosszú sorban,
Úgy, mint régen az ajtód előtt.
Most is szánalmas várni, hogy nyíljon a zár,
De te nem jössz és áll az idő.

Gyere vissza, hogy lássalak újra!
Nekem nem kell, hogy szólj, csak nézz rám,
És akkor egyszerre hullik szét a világ,
S veled áll össze hét nap után.

Egy vagyok a százból, mint valaki más.
Millió barátból, aki ott van, ha kell,
Aki volt, hogy fenn volt,
Aki rossz és jó,
De a tied csak én vagyok!

Egy vagyok a százból, olyan, mint bárki más.
Millió barátból, aki ott van, ha kell,
Aki volt, hogy fenn volt,
Aki rossz és jó,
De a tied csak én vagyok!

Aztán jöttél is, úgy, ahogy mondtad.
És most itt vagy, és nem kell más.
Ahogy rád nézek, mindig tisztább a kép:
Mint egy tükörből néz vissza rám.

Egy vagyok a százból, mint valaki más.
Millió barátból, aki ott van, ha kell,
Aki volt, hogy fenn volt,
Aki rossz és jó,
De a tied csak én vagyok! Ó…

Ha akarod, én százszor elmondom.
Elmondom százszor:
Te vagy az út és én a vándor, így szabadon,
Veled szabadon járok.
Hát, bármerre járok,
Mindig úton vagyok hazafelé.

Mert csak egy vagyok,
Egy vagyok a százból,
De a tied csak én vagyok.