Máté Péter - Késő bánat

Így, ha egyedül járok,
Minden olyan fura, felemás.
Ködös út peremén, nehéz utazás.
Rossz kedvem a régi,
Eljött újra, s átölelt, mert az életem, én rontottam el.

Késő bánat most már utánam a vízözön.
Akivel együtt járok, sajnos
Tegnap óta nem köszön.
Ez kellett csak, és már
Nem hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
Mindig én lehetek csak hibás.

Késő bánat most már utánam a vízözön,
De azért bízom benne, hátha
Holnap újra visszajön.

Mert így, ha egyedül járok,
Minden olyan fura, felemás.
Hol a szín, tavasz íz, mesés ragyogás.
Úgy kellene már, a jókedv,
Egy kis nevetés, mert az élet szép,
S nem temetés!

Késő bánat most már utánam a vízözön.
Akivel együtt járok, sajnos
Tegnap óta nem, köszön.
Ez kellett csak, és már nem
Hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
Mindig én lehetek csak hibás.

Késő bánat nem jó így, ez nem vitás,
De ha nem jön vissza,
Majd vissza köszön más!

Késő bánat most már utánam a vízözön.
Akivel együtt járok, sajnos
Tegnap óta nem köszön.
Ez kellett csak, és már nem
Hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
Mindig én lehetek csak hibás.

Késő bánat nem jó így, ez nem vitás,
De ha nem jön vissza, majd visszaköszön más!