Farkasházi Réka és a Tintanyúl - Ünnep, hogyha érzem

Tűnődtem sokszor már:
Attól, hogy valaki mindent lá-át,
Sötétben élhet, ha örömet nem talál.

Ismertem hitetlent,
Ki mindig mástól vár csodá-át
Pedig várazsló ő is.
Csak maga se tudja...

Kérdeztem, ki mindent látott:
Járt hegy tetején
Folyók legmélyén
S talán, kint az űrben.

De bárhova mész,
Akármeddig érsz,
Nem találsz
Olyan csodát, mit én
Mi többet ér egy érzésnél a szívben.

Kuttatam, és tudom mostmár jól:
Mi a szívnek jó,
nem látható.

Nincs ajándék, mi ahhoz fogható
Ha szívből szólsz,
Ha átkarolsz.

Ha eljössz hogy ha kérem
És ott vagy mindig értem.
Ünnep, hogy ha érzem.

Képzeld a kék eget,
És én is úgy teszek…milyen más!
Egy a szó, a gondolat végtelen.

Ki tudja, mért van így:
Ha forró nyár bús őszre vált
És lassan télbe fordul,
Nem kell lásd, hogy érezd?

Kérdeztem, ki mindent látott,
Járt a világ
Minden földrészén
S talán múltban, jövőben

De bárhova mész,
Akármeddig érsz,
Nem találsz
Olyan csodát, amit én,

Ami többet ér, annál, mit érzel.
Miből minél többet adsz annál többet ér

Kuttatam, és tudom mostmár jól:
Mi a szívnek jó,
nem látható.

Nincs ajándék, mi ahhoz fogható
Ha szívből szólsz,
Ha átkarolsz.

Ha eljössz hogy ha kérem
És ott vagy mindig értem.
Ünnep, hogy ha érzem.