Jekyll és Hyde - Párbaj

Zord, örök éjjel – álmodsz a csenddel.
Rég megölt mindent csúf éjszakád…
Úgy fáj, fáj ezt látnom… hogy elzárt az álom!
De számíthatsz rám! – sosem késő tán’…

Hallgass el, Testvér!
Előlem úgysem menekülsz!
El ne hidd, hogy elaludt a Tűz!
Fellángol, hisz’ benned él:
Hát mért’ ne szeretnéd?!
Nem megy el az örökölt Vendég…

Hallgass, hisz’ nem vagy,
Ha behunyom szemem!
Senki nem vagy –, neved feledem!

Egy test, és egy vér –
A lelked is enyém!
Őrjítő félelmed érzem én!

Vége van, hidd el – most elnyel az Éjjel!
Nem jön a Hold neked mégegyszer…
A hajnali fény csakis engem ébreszt fel!

Élek! – nem az álmod szólt,
És így lesz, amíg élsz!
Hidd el: amíg élek, addig élsz!
Hyde az nem csak volt,
Soha nem hagylak el, ne félj!
Kettőnknek jutott itt egy esély…

Nem segít harc:
Inkább add fel, és tűnj el –
Véredet ontom a véremmel!

Arcod egy álarc,
Csak báb vagy, nem ember!
Nem tudtál élni az Élettel…

Sorsomat én írom át –
Ez az Élet!
Nem teszek úgy, ahogy képzelted!
Más a világ: aki nincs, nem létezhet…

Benned él a Sátán, örökké!

Nem!

Nincs más út –, nincs Isten többé!

Nem!

Nem bújsz el, és nem válok köddé!
És művem, mondd, mért’ fájt!?
Hisz’ egy ember: Jekyll és Hyde!

Nincs tovább! Ennyi volt, ebből elég!

Ne remélj –, több kell még!

Ez a perc, ez a Vég!

Csak neked az –, nekem szép!

Tűnj el, Hyde! – átok rád!

Odaát megbánnád!

Nem! Halj meg hát!

Ugyan már! – te vagy Hyde!

Nem! Soha!

De! Örökre!

Dögölj meg, Hyde!
Pusztulj a Pokol tüzében!

Ott majd folytatjuk, Jekyll!

Elég!