Jekyll és Hyde - Az átváltozás

Szeptember 13. 11 óra 54 perc. Egyedül kezdtem... egyedül is kell befejeznem. A kísérlet alanya... én magam leszek.
Éreznem kell
Hogyan hat rám egy más világ
És látnom kell, minden megoldás!
Mi vár reám, milyen változás,
Miért, s mi lesz más?

Akárcsak a vér –
Vörösen ragyog!
Ha fényes Nap kél,
A Sötétség halott!
Égi adomány,
Mint a szivárvány –, csodás látvány!
Én végleg törlöm az Átkot:
Az Éj legmélyét!
Mutasd hát, tárd fel a titkot:
A lét rejtélyét!

Szeptember 13. 11 óra 56 perc. 10 mililitert adtam be magamnak a HJ 17-es szérumból. Sós és egyben keserű ízt érzek. Zsibbasztja a nyelvet. Melegség a garatban. Forróság járja át az ereimet. Enyhe eufóriás érzés. Gyenge kábultság... Nem is olyan rossz... Pazar... Isteni... Ördögi...

Célhoz ért hitem, legyőztem magam –
De van-e győzelem,
Vagy csak harc van?
Végtelen harc...

Istenem! Mi ez?!

Kezdődik valami, testem úgy ég!
Pusztít és felfal,
Vad fájdalom tép!
Csak rángat és belém mar,
Eljött a vég?!

Elemészt, nem ereszt!
Gyötör és tönkretesz!
Rémület! Őrület!
Meghalok! Hol vagytok?!
Szenvedek! Elveszek!
Férfiből állat lett!
Legyen hát! Feladom…
Gyere át! Szólj –, bennem nincs vád? Ki vagy hát?!