Hollós Ilona - Libben a szélben a rózsafa ága

Libben a szélben a rózsafa ága,
lebben a táncban a lány rokolyája.
Röppen a szellő a rózsalevéllel,
perdül és fordul a lány a legénnyel.

Lobban a kedvük és dobban lábuk,
röppen a dallam és szökken a táncuk.
Rajta, csak rajta, e tánc a mi táncunk,
robban a kedvünk és dobban a lábunk.

Forró nyár volt, aratás,
csupa arany a kalász.
Legény, leány aratott,
a szívük találkozott.
Legény, leány aratott,
a szívük találkozott.

Libben a szélben a rózsafa ága,
lebben a táncban a lány rokolyája.
Röppen a szellő a rózsalevéllel,
perdül és fordul a lány a legénnyel.

Lobban a kedvük és dobban lábuk,
röppen a dallam és szökken a táncuk.
Rajta, csak rajta, e tánc a mi táncunk,
robban a kedvünk, dobban a lábunk.

Néztem erős két karod,
néztem, amint aratott.
Úgy éreztem, kedvesem,
rád bíznám az életem.
Úgy éreztem, kedvesem,
rád bíznám az életem.

Libben a szélben a rózsafa ága,
lebben a táncban a lány rokolyája.
Röppen a szellő a rózsalevéllel,
perdül és fordul a lány a legénnyel.

Lobban a kedvük és dobban lábuk,
röppen a dallam és szökken a táncuk.
Rajta, csak rajta, e tánc a mi táncunk,
robban a kedvünk, s dobban a lábunk.
Hűvös volt az esti szél,
mikor haza vezettél.
Átkaroltad derekam,
szétborzoltad a hajam.
Átkaroltad derekam,
szétborzoltad a hajam.

Szunnyad az éjben a rózsafa ága,
hűs nyoszolyában alszik a lányka.
Röppen a szellő a rózsalevéllel,
röppen a szellő a hajnali széllel.

Harsan a reggeli, zeng a madárdal,
indul a munka e víg muzsikával.
Rajta, csak rajta, így szép a világunk,
robban a kedvünk, s dobban a lábunk.