P. Box - Az Éden pokla

Nem beszélünk egymással, már túl régóta fáraszt,
A sok kérdés, amit soha fel nem tettél.
Így nem marad más számodra, mint a ki nem mondott válasz.
Ez engem emészt és falakat húz közénk.

Az Éden itt volt, de Pokol lett a vége,
Az édes élet szép esélye szertefoszlott régen.

Elég volt én úgy hiszem,
Felég indultam, de eltévedtem.
Féltve őrzött álmok hulltak szerteszét,
Együtt élve váltunk elfáradt idegenekké.

A harc, amit ketten vívunk már eddig is túl hosszú,
Az élettel küzd a mérhetetlen önzés.
És nem dolgozik benned más, csak a harag szülte bosszú,
Hogy szétszakítsd, amit összeszőtt az ég.

Az Éden itt volt, de Pokol lett a vége,
Hadd kezdjek mással egy új mesébe, tőled messze végre!

Elég volt én úgy hiszem,
Felég indultam, de eltévedtem.
Féltve őrzött álmok hulltak szerteszét,
Együtt élve váltunk elfáradt idegenekké.

Amit együtt építettünk, néztük, hogy hullik darabokra,
Utolér és eltemet minket is az egyszervolt Éden pokla.

Elég volt én úgy hiszem,
Felég indultam, de eltévedtem.
Féltve őrzött álmok hulltak szerteszét,
Együtt élve váltunk elfáradt idegenekké.