DSP - Fekete tükör

(Márai Sándor - Olyan világ jön…)
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van......
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció
És a jellem merénylet!...
Mert most ők jönnek...
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

(Dipa)
Megmondom őszintén össze vagyok zavarodva
Fojtogat a valóság mint egy anakonda
Mindenki ugyanolyan, mindenki gyönyörű
Mindenki egy buta gyökér, Istenem könyörülj!
Jön az agyhalottak serege; műanyag barbik
Szórd a lét a bábukra, de nem érnek egy randit se
Csak gyártjátok a szemetet a netre
Te is mindent beveszel, nesze a faszom vedd be!
Mindened a külsőségek, miért küzdöttél meg?
Mint egy tamagotchit lájkkal etetik a függőséged
Arra vágysz, hogy ingyen élj, mást hibáztatsz mindenér’
Azé’ vagy még csóró, mert itt egy kis ész má’ kincset ér
Keress valakit aki majd eltart téged picsa
Túl drága az Gucci, meg az albérlet? dicsak
Minél nagyobb kretén vagy, annál nagyobb sztár lehetsz
Csak nyelj be egy pár kárszeget, és ők adnak majd hátszelet
Te gyász alak, kimosták az agyadat az már salak
Az a kedvenc zenéd amit a legtöbbet játszanak
Hova fajul a kultúra? Hol vannak a műfajok?
A sztárok csak egy krátert, én meg magam után űrt hagyok
Mindig más a bajod, mégis mindig más a barom
Idegesít már a fajom, ez egy beteg társadalom
Csak okoskodsz te majom, de nem érdekel semmi
Nem érsz te el semmit, mer nem érdemelsz semmit

Refrén (2x):
Fekete tükör / a kép fenyegető
Fekete tükör / szinte neked esik
Fekete tükör / benne feketeség
Fekete tükör / lesírt fekete smink

(Bom)
Ha a hülyéket kell megtippelni sokszor alálövök
Ez egy buta generáció, és folyton magán röhög
Szakadéknak megyünk, csak az veszi aki szárnyal
Fekete tükörbe’ fotózkodunk kacsaszájjal
A kezünkbe kacatok, a batyuba meg kövek
De szépek vagyunk a neten, jól belőjük a szöget
Meg lecsaljuk a tokát, meg betűrjük a csukán
A címkét, mer’ vissza kell rakni szelfizés után
Profilképek, üzenetek lettünk
Az emotikonok meg jókat nevetnek helyettünk
Az egyensúly eltűnt, mint a középréteg
Kapacitív képernyők vertek közénk éket
tükör aki utál, aki szeret, aki él
Az élet színház, és buta mint egy gyerekmatiné
Az emberiség olyan mint a tudat
Csak azt a gondolatot hallja az agy amelyik hangosan ugat
Reklámok tolakodnak, ordítanak: nézz rám!
Add nekem a pénzed, legyél te a prédám!
A sötétség behúz mint egy fekete lyuk
Ok-okozat; fekete jövőt ír a fekete múlt
Fekete pénz pörög, dolgozunk feketén
A medence fenekén, a Kárpátok között
Fekete felhők közt keressük a napot
De nem találjuk a fényt, már rég elköltözött

Refrén (2x)

Fekete pénz pörög, dolgozunk feketén
A medence fenekén, a Kárpátok között
Fekete felhők közt keressük a napot
De nem találjuk a fényt, már rég elköltözött