Úrfi - Ars Poetica

Nincs nagyobb úr előttem, mint az értelem
De ő mostanában olykor-olykor cserben hagy
Mikor olyan köntöst szab rám az életem
Ami szívben kicsit szűk, de fejben nagy

Pedig én annyi mindent szeretnék
Szellememben naggyá válni
Valamit végleg helyre hozni
Valami nagyszerűt feltalálni

De mi van, ha minden a helyén?
Lehet, hogy minden rendben
Azért kiabálok, hogy baj van
Mert nem látszódom a csendben

Ó, Én ehhez értek leginkább,
Hogy cifrán panaszkodom
Mindegy merre lökik a hintát,
Egy tengelyhez ragaszkodom

Semmiségekkel tele a szám
És közhely minden sóhajom
És attól félek leginkább,
Hogy tényleg nincs mit mondanom

Mint aki azt sem tudja eldönteni,
Hogy merre görbül a szája
Én így vagyok magam
Kelletlen paródiája

Mert mi van, ha minden a helyén
És csak a rendnek vetek véget?
De most mondani szeretnék nektek
Valami szépet...

Ó, Én annyi mindent szeretnék
Szellememben naggyá válni
Valamit végleg helyrehozni
Valami nagyszerűt feltalálni
Egy sosem hallott hangot
Vagy egy sosem látott képet
Én úgy erőlködöm, hogy mondjak nektek
Valami szépet

Ó, Én annyi mindent szeretnék
Szellememben naggyá válni
Valamit végleg helyrehozni
Valami nagyszerűt feltalálni
Egy sosem hallott hangot
Vagy egy sosem látott képet
Én úgy erőlködöm, hogy mondjak nektek
Valami igazán szépet...