Magor - Gyémánt az éjben

Az éjben széttörő gyémánt:
hát ennyi volt az életed és nincs tovább.
Ott, a másik oldalon fény vár,
üres világ, sivár magány, mit rám hagytál.

Mondd, hogy mennyit ér egy mélyben úszó emlékkép,
Ha nem hoz mást, csak szenvedést?
Mondd, hogy mennyit ér egy mélyben úszó emlékkép,
Ha nem hoz mást, csak szenvedést?

Ajkamon a szó megfagyott.
Ki nem mondott halott mondatok...
Haraggal a világ ellen
én is eltűnnék emlékedben.

Nélküled elveszek,
élni még nem merek.

Sosem tudlak már elfeledni,
újra kell tanulnom szeretni.
Megmutattad:mind csak játék
a végzetünkbe hanyatló árnyék.

Fájó emlék,
bennem élsz még.
Életünk egybefojt, végül már részem lettél.
Önmagam újra megkeresném.

Itt a szívem, vidd el egy darabját:
tiéd volt, örökre tiéd már.
Ami bennem megmaradt belőle
él még és szétoszthatnám talán.
Itt a szívem, vidd el egy darabját:
tiéd volt, örökre tiéd már.
Ami bennem, tudom, éltet még,
szétosztom...

Újra álmodnék álmokat,
újra vágynám minden vágyamat.
Egyet kérek:adj még erőt,
Nézz le néha rám onnan fentről!

Itt a szívem, vidd el egy darabját:
tiéd volt, örökre tiéd már.
Ami bennem megmaradt belőle
él még és szétoszthatnám talán.
Itt a szívem, vidd el egy darabját:
tiéd volt, örökre tiéd már.
Ami bennem, tudom, éltet még,
szétosztom...