Dalriada - Thury György Balladája 2. rész

Fehérvár erődjében búsul Hamza bég,
az töröknek híres bajnoka.
Délről jő a portya, sereget pusztítja,
minden módon őket zargatja.

Fel, Palotára, indulj, jó kémem
járd meg az utat gyorsan, serényen
ne lásson téged meg senki, se földön, se égen,
hitetlen Thury Györgynek vinni a mérgem.

Lásd meg, jó uram, hogy az kutya pogány
mit eszelt ki orvul ellened,
álomport küld vélem, és maga is haddal jő,
aljas fortéllyal megbírni veled.

Ím, egyet se félj, én hű, vitéz szolgám,
megbúsul most a hitvány Hamza bég,
hadd jöjjön a török, te csak indulj, jelentsed,
mérget adtál itt mindegyikünknek.

Indulj, vezér, vihar van velünk
indulj, vezér, vezesd fegyverünk,
rabló pogány egy sem juthat élve majd haza
Indulj, vezér, vihar van velünk,
indulj, vezér, vezesd fegyverünk,
karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata.

Hidd el, sem nem jussod, sem örökséged ez ország,
békében nem élhetsz, vár reád az örök háborúság
zendül majd a nép, és fölkel a sírból is ellened
hódítás jogán nem nyerhetsz semmit, el kell itt veszned.

Néma várnak árkába semmiképp se száll,
megtorpan, vesztegel a pogány had,
lopva, úgy ahogy jöttek, mind gyáván hazatérnek,
Palota kapitányától annyira tartanak
Fehérvár erődjében dühöng Hamza bég,
jó Thury Györgynek látva üzenetét,
Hallottam, itt jártál, de látod, magam annyit ittam,
harmadnapra sem jól voltam belé.

Indulj, vezér, vihar van velünk
indulj, vezér, vezesd fegyverünk,
rabló pogány egy sem juthat élve majd haza
Indulj, vezér, vihar van velünk,
indulj, vezér, vezesd fegyverünk,
karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata.