Dalriada - Táltosok álma

Gaz fertelmeknek kútfője,
elfogattál, megmérettél
pálcát tört bírád feletted,
törvény által hogy ítéltettél,
bűnöd-vétked nem vallottad,
régi hitben tévelygésed,
verdiktet színre vallottad,
valld meg, bánd meg istentelenséged!

Nagyméltóságú uraknak
szálka levék az körme között,
nem szánom és nincsen bűnöm,
sem ember, sem Isten előtt,
vádoltak, kínpadra vontak,
csontom törték, vérem vették,
emberségemben gyaláztak,
könnyem, kínomat csak nevették.

Üldözöttek, Égnek népe, gyertek hát
Táltosoknak kérem irgalmas álmát,
nevem veszni ne hagyjátok, regében, és énekben
Jó hitünkért, íme, itt megégettem.

Szólítom a Földnek mélyét, rengjen hát,
szólítom a Víznek anyját, zúgjon hát,
Nyári szél bősz orkánt hozzon,
Nap haragja perzseljen,
Tüzek Atyja égő lánggal égessen!

Vérbe fúlt hajdan szép hangom,
nem szól véle rege, sem ének,
nem hoz enyhet nagybetegnek,
senki fia-gyermekének,
földet seprő hajkoronámat
bőrig vágták, tűzre dobták,
alkut még így sem kötöttem,
hazug ítéletem így meghozták.

Üldözöttek, Égnek népe, gyertek hát
Táltosoknak kérem irgalmas álmát,
nevem veszni ne hagyjátok, regében, és énekben
Jó hitünkért, íme, itt megégettem.

Szólítom a Földnek mélyét, rengjen hát,
szólítom a Víznek anyját, zúgjon hát,
Nyári szél bősz orkánt hozzon,
Nap haragja perzseljen,
Tüzek Atyja égő lánggal égessen!