Alma együttes - Ugránc

Van úgy, hogy helyben futva vágnék én a világnak, 
ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.
Szobámban szétnéznék a sosem látott tájakon.
Nicsak, a szőnyegtóra ráborul az égplafon!
Vidáman lófrálnék a ruhakupac-hegyek közt. 
A gondot elfeledni, bolondozni te is jössz?

Emeld a térded az égbe - az orrod húzd be!
Emeld a sarkad, a sarkad! ERŐD Nem lankad!
Keresztezz hátul, csak hátul! TÜDŐD Már jól tágul!
Fordítva újra, meg újra! Nyelvedet kinyújtva.
Utána táncolva szédülj! MAJD Jöjjön legvégül
a terpesz: nyit-zár, nyit-zár! AÚ, becsíp a cipzár!

Én ennyit, azt hiszem, hogy fél lábon is kibírnék, 
na, gyere, abba ne hagyd, páros lábbal szökellj még! 
Vigyázz, a kő de éles, és a tüske, hú, de bök! 
Na, mára ennyi elég! Nem kell nekem semmi több!
Úgy jártam én is, mint a labda, mikor leereszt, 
hiába pattogtam, mert kihúzták a szelepet!

Te mégis kezdd csak el újra – térdedet behúzva!
Emeld a sarkad, a sarkad! Erőd most nem lankad...
Keresztezz hátul, csak hátul! Tüdőd már jól tágul!
Fordítva újra, meg újra! Nyelvedet kinyújtva.
Utána táncolva szédülj! Majd jöjjön legvégül
a terpesz: nyit-zár, nyit-zár! Aú, becsíp a cipzár!
Emeld a térded az égbe - ennek sose lesz vége!
...
Emeld a térded az égbe - ennek sose lesz vége!
- na, jól van, itt van a vége!