Alma együttes - Gravenstein dala

Fám épp hogy törzses lett, akkortájt történt ez,
Nem volt ő már magonc.
Termettem zöld ágán, pottyantam szél hátán,
S jött egy stramm emberporonty.

Elrejtett zsebébe, apjának elébe
Így kerültem én.
Ő lenni tell vilmos, nagy vadász, namármost,
Kemény és jawohl szerény.

Maradjak, vagy iszkiri? Maradjak, vagy iszkiri?
De nem gravensteini apfelbrükkenprakker bogenschütze úr az, ki rí.!

Egyszer egy kormányzó, dummkopf, ó, borzasztó!
Mérges lett nagyon reá.
Őtőle azt kérte, kisfia fejére
Engem tegyen fel - naná!

Jagermeister légy most, nagymester, tell vilmos!
- szólt az úr - eljött a perc!
Fiút lősz, vagy almát… ki lesz a pórul járt?
Célozgass bátran, ha mersz!

Bajortól, pajortól, sok svájcer bicskától
Nem félni addig sem én,
Így hát el nem szöktem, hős leszek - döntöttem,
S maradtam gyermek fején.

Menni, vagy nem menni - kész, nekem már ennyi,
Meglőve álltam ott.
Egy pontos vesszővel végzetem így jött el,
Hírnevet mégsem hozott.

Csalódtam mekkorát, senki sem látta át,
Danke schön nékem is jár.
Lettem így mellőzve, és sírást előzve
Vesszőfuthattam, de kár!