Alma együttes - Jonatán dala

Ott termettem hajdanán, egy csendes szép nap hajnalán,
hol hűvös szellő járt a fán, s hol király volt az én apám.

A nevem: Jonatán.

Sok rigót ringatott az otthonom,
egyszer egy vércse szállt a lombokon,
kis fiókát rabolni érkezett,
De elüldöztem, s örültem módfelett.

Ám apám szerint ettől lettem áruló,
Ellenségünk megóvtam – s ez nem való!
Rossz fiam vagy, ezt eltűrnöm nem muszáj! –
Nincs bocsánat!- Így szólt a vén király.

Mért nem nőnek a fák, mondd, az égig?
A válasz egyszerű, sajnos, tudom már…
hiszen magasból hulltam a földre,
s lettem vándormadár.

Az élet ilyen, néha kegyetlen,
de közben barátokat szereztem,
egy furulyát kaptam a rigóktól,
mely madárhangon hálát zengve feldalol.

Fogtam ezt, és ágrólszakadt almaként
útra keltem, trillájuk így elkísért.
Magomba temettem a bánatom,
mi kitiltott gyümölcsként fájt nagyon.

Gurultam arra és emerre,
Zöld ágra nem vergődtem sehogy se,
Cigányalma életem oly árva volt,
Míg a szél egy udvarba elsodort.

De fel se vett, csak rugdosott e két gyerek,
tündér jött, majd morcos krumpli-hadsereg.
De felséged megértő, így talán,
szabad lehet újra jonatán?

Mért nem nőnek a fák, mondd, az égig?
A válasz egyszerű, és én tudom már
hiszen magasból hulltam a földre,
s lettem fogolymadár.