Miss Saigon (musical) - Bui Doi

Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlöltség
Sok száz kis élet még őrzi rég elbukott harcunk nyomát
Hát ne feledd, sose feledd, véreink ők és várnak ránk

Mint más túlélő hittem én, itthon majd felejtés vár rám
De lásd már nem enged, már bennem él Vietnám
Vége a harcnak addig nincs, míg visszajár száz kínzó kép
És a sok táborba zárt gyermek ártatlan szenved még

Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlöltség
Sok száz kis élet ott őrzi rég elbukott harcunk nyomát
Hát ne feledd, sose feledd véreink ők és várnak ránk

Köröttük fal és szögesdrót, otthonuk nincs már soha más
Arcukról üvölt a titok, a gyűlölt származás
Bűn volna hát, ha hallgatnék, hisz láttam a sok kis félvért
Hogyan gyötrik, büntetik őket a puszta létükért

Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlöltség
Nem látták apjuk, nincs családjuk, fájdalmuk égre kiált
Mondd ki a szót, segítsünk hát, véreink ők és várnak ránk

Kell, hogy mellénk állj, kell, hogy értük tégy
Bármi lesz az ár, életük a tét
Jöjj, segíts hát!

Bui-doi a név, mit rájuk mért a háború a gyűlöltség
Sok száz kis élet még őrzi elbukott harcunk nyomát
Fájdalmuk rég égre kiált,
Ne feledd hát, véreink ők és várnak ránk!