DEMOzene - Az én szemétdombom

VERZE1:
annyi mindent mondtam volna még
amit csak magamnak árultam el,
te voltál az én pszichológusom,
most mégis csak betegebb lettem,
már elfogyott minden gondolatom,
és végigtekertem mindent
csak akkor nem segítesz ha baj van
csak akkor nem vagy itt mikor kellesz,
emlékszel mikor azt mondtad
hogy rád majd mindig is számíthatok?
tévedtél, már ne is várjad,
én nem zavarlak, már rád sem írok,
akár csak eddig az idő majd segít
én ezt szedem ilyenkor gyógyszernek,
vettem egy órát és azóta várom
a tünetek mikor is szűnnek meg
megfogadtam, hogy nem leszek felnőtt ha
ez jelentené hogy felnőttem,
hogy érzelmek nélkül éljek tovább és ki
az utamba áll azt fellökjem,
anyám reggel nem kelt,
azt mondta megszívom, ha egyszer én is felnövök,
így maradtam gyerek a sok megfáradt,
befordult álarcos arc között,
köszönhetünk majd egymásnak
#Csá te hogy vagy? Köszi én jól, és te?!#
gondolhatunk majd olyan emlékre
mi velünk soha sem történt meg,
úgy dobtál el minden pillanatot mint
buszmegállóban csikket a földre
úgy úsznak el így a gondolatok, mint
üvegek üzenet nélkül a vízben

REFRÉN:
ez az én szemétdombom, a világ közepén
egyszer talán oda kerülünk mi is majd közé
ez az én szemétdombom, a tenger közepén
egyszer talán engem is majd oda dobsz be a hullámok közé

VERZE2:
a ruhát hordom vagy a ruha hord engem
a pólóm mintáktól divattól mentes
de mért vagyok szomorú ha kint jó az idő,
és mér’ jó az nekem hogyha szakad az eső,
mért hazudom azt hogy minden rendben,
mért hazudom, azt hogy most is jól vagyok,
kívülről mosolygok belülről kiégtem
a hazugságokba belefulladok
te hiányzol, én úgy látom nem
a szemedben beállt a kékhalál,
egy túlélő módba kapcsoltam át,
hogy átvészeljem ezt az éjszakát,
ezt a levest sem én főztem
csak a levét iszom meg zokogva,
a rosszból már nem kérek elég volt,
mer’ csak az van, jó meg csak nyomokban,
itt kiégett tényleg már mindenki,
folyton égőt kell hogy cseréljek,
belülről mindenki gyenge de kívülről
azt mutatják hogy kemények,
nem kell nekem több ellenség,
ha a barátaim is erre itt vannak,
arra hogy elmondhassuk
hogy jobb volt régen most tényleg mi a francnak
bárcsak felébrednék hogy csak álmodtam
mer’ bulizni voltunk a városban
de ez nem álom, ez a valóság
egy életre szóló nagy csalódás
ez az én életem, nekem nincs vele gondom
csak ne keverj bele ez a te szemétdombod
az emlékünk itt él mit eldobtál,
én megőrzöm belül, így piece, viszlát!