Enájel - Otthon

Bebukott angyalok andalognak már el gyalog
Nem hagyok vinni semmit és nem nyalok mert az nem vagyok
Ha egy csillag felragyog, a tiéd vagy az enyém
Túl nagy lett a bizalom és sok a remény
Láttam könnybe lábadt szemeket mialatt más a barnát tolta
Sírva suttogta, hogy máshogy is alakulhatott volna
Vitte a gyámhivatal a srácokat kik ma már gengszterek
Tanulni ó, ne! Így inkább bicepszre edzenek
Ilyen az élet itt, hibákra hibák
Színeket festenek azok, kiknek elszürkült a világ
Basszátok meg sznobok, én nem szopok
Túl mélyről jövök, szóval a szarhoz én nem szokok
Magyar vagy cigány, hidd el hogy mindegy színe
Mert ha bűnbe született, örökre visszahúz a szíve
Szerinted mese mit írok de ez tapasztalat
Hegek alvadt vérrel borítva egy sebtapasz alatt

Neked a pokol ez de nekem az otthon, szörnyen fáj
Pécs! Nem vigyáztál rám
Hova nézel isten? Kérlek várj!
A napot is régen láttam már

Túl sok a jó tanács, túl sok okostól
Ki a bűnbe belekóstol, azon csattan az ostor
Van 12 éves ki port már most tol
Ostoba, annyit kapsz a várostól, mint egy kád fostól
Szülök hullatnak könnyek, hogy mivé lett a gyerek
Anya fékezz mert már én sem tudom azt, hogy merre megyek
Előttem tengerek, hegyek, törvénytisztelő, hogy legyek?
Megteszem mit más nem tesz azért, hogy egyek
Mérik a tisztelet kilóba és a kegyelmet pénzbe
Az ajtón amin kopogtatsz azon már soha sem lépsz be
Az életemet féltve én nem ereszkedem térdre
Hányszor hallottam, hogy kevesebbel érd be
Uram ha létezel és hallasz, védd a gyengét
Ki az erősen csak kellék, minden nap retteg és nem lép
Hol a sok megkopott emlék, amivel a jövőm zsebre tették
Mindent elvettetek, mi kell még?

Neked a pokol ez de nekem az otthon, szörnyen fáj
Pécs! Nem vigyáztál rám
Hova nézel isten? Kérlek várj!
A napot is régen láttam már