Audiopoeta - Beléd zárva

Ott rontottam el mindent amikor elkezdtem
gondolkodni és a szívemről megfeledkeztem.
Ez nem költői túlzás,
ha elvesztek egyet, nem jön helyette húsz más.
a lelkem halhatatlan, az eszem, mint egy katlan,
A szívemet meg azt hiszem a bordád mögött hagytam.
a szám beszél, de túl sok amit mond,
a fekete lyuk hozzám képes stabil pont.
Nekem is dobog a szívem a fejem alatt,
de nem volt ideje, ha lemaradt.
tudom, hogy nem pattan fel a lakat,
ha nem húzok magamnak vonalakat!
Jó napot jelen! A múltnak intettem,
mert sikerült feldolgoznom, hogy mit tettem!
A gyilkosságom sorozata számtani,
pedig én nem akartam senkit sem bántani!

Tudtam, a lépteim lábnyomokkal járnak,
de hát ezért nincsenek a hátamon szárnyak!
mondjon bárki bármit, nem így terveztem,
Te rám találtál, én elvesztem!
Ha hallod a lépteimet, se nézz hátra,
mert ott élek benned, beléd zárva.

ÉS Most kérlelhetem, hogy nézd el nekem,
hogy labilisan állok az érzelmeken!
csak elakartam mondani, de párbeszéddel nem megy,
hogy nem akartam soha se azt, hogy tényleg elengedj!
csak elakartam mondani, hogy szeretlek,
de Én nem akartam az életem szerepnek.

Ha szétszakít, ahogy a világ bánik velem,
megnyugtat, hogy nálad van a másik felem!
A Te feled, ha feled, az én felem bánja,
mert ha Te elesnél az nekem fájna!
Addig nyújtózkodok, hogy még kell paplan,
nem tudom szebben mondani : ezt elbasztam !

Tudtam, a lépteim lábnyomokkal járnak,
de hát ezért nincsenek a hátamon szárnyak!
mondjon bárki bármit, nem így terveztem,
Te rám találtál, én elvesztem!
Ha hallod a lépteimet, se nézz hátra,
mert ott élek benned, beléd zárva.