Simonffy Péter - Fehér

Fehér az életem, mióta ismerem,
Egy fehér kőtengerben vagyok fehér homokszem.
Fehér jövőmbe fehér reményeket tápláltam,
Míg fehér lakomban egy üveg szemcsét találtam.

A fehér fény a szemcse testén szakadt színekre,
A te tested volt az és fényed fehér testem ízlelte.
Színfolt vagy életemben, amit imádok,
Élettel borítod fehér leplem, ahogy összes színed kitárod.

A szívem fehér, hát gyere fess rá
Kedves kis színeket: pirosat, sárgát!
Fesd hát, fesd hát, fesd hát színesre,
Igen!

Fehér a béke, mi a kőtengerem átjárja.
Fehér a méreg, ami haragomat táplálta.
Fehér vakság a fehér tisztaság, a kábulat.
Szivárvány éned a színvakságomon jól mulat!

Fehér ábrát, fehér eszme, fehér gondolat.
A te színskáládon is ugyan olyan jól mutat.
Színfolt vagy életemben, amit imádok,
Élettel borítod fehér leplem, ahogy összes színed kitárod.

A szívem fehér, hát gyere fess rá
Kedves kis színeket: pirosat, sárgát!
Fesd hát, fesd hát, fesd hát színesre,
Igen!

A szívem fehér, hát gyere fess rá
Kedves kis színeket: pirosat, sárgát!
Fesd hát, fesd hát, fesd hát színesre

Fehér az életem, mióta ismerem,
Eddig csak fehér világot látott fehér íriszem!
Színezd át a tengerem, csak legyen rá erőd!
Mert rajtad áll, hogy mitől lesz világos, közös jövőnk!

A szívem fehér, hát gyere fess rá
Kedves kis színeket: pirosat, sárgát!
Fesd hát, fesd hát, fesd hát színesre,
Igen!