Horus x Marcus - Se pénzem, se ruhám

Intro:
Fúj a szél...
Megsárgult falevél...
Nincsen nekem semmim, se pénzem se ruhám,
Az eső mossa bánatom, minden délután, szép babám.

Marcus:
Elegem van abból, hogy bármerre nézek,
Nem látok már lassan valódi értéket.
Se pénzem se ruhám, de mond csak neked mivan?
Tökéletes szelfi egy kibérelt kocsiban.
A zsebem üres még, de én a szebb napokat várom,
A cipőm is elkopott, mégis az utamat járom.
Nem lehetek szegény, még itt van mellettem a család,
Az apám, az anyám, a testvéreim, és pár barát.
Egy hang, a fejemben ami nem hagy nyugodni engem,

Hogy úgy menjek el innen, amit tudtam azt megtettem
és ha kifizettem a számlát lelépek,
Úgy, hogy nem hajtott soha érdek.

Ó jajj, mi lesz velem így ez a kő de nehéz,
Ó jajj, hova jutok így el? Szívem nagy, kenyerem de kevés.

Refrén:
Fúj a szél, rongyom tépi szét,
Megsárgult falevél, hajnalban útra kél.
Nincsen nekem semmim, se pénzem, se ruhám,
Az eső mossa bánatom, minden délután, szép babám.
Horus:
Megfordult nem egyszer hogy megrágott és kiköpött a világ,
Ezerszer meghaltam már akár egy fél betépett virág.
Néha tanár vagyok, néha bukott diák,
Minden utcasarkon lesnek rám az elkövetett hibák.
Jöhet bármi, az élet mindent elvehet,
De tőled még akkor is sokkal gazdagabb leszek.
Soha nem tagadom meg azt hogy ahonnan jövök,
Nehéz értékesnek maradni a sok értéktelen között.
Még ha egyszer egyedül is maradnék a réten,
Én megfogadtam, hogy engem soha nem láthatnak térden.
A dal soha nem hallgat el bennem akkor sem, ha csak én maradnék ébren.

Bridge
Refrén 2x

Intro:
Fúj a szél...
Megsárgult falevél...
Nincsen nekem semmim, se pénzem se ruhám,
Az eső mossa bánatom, minden délután, szép babám.

Marcus:
Elegem van abból, hogy bármerre nézek,
Nem látok már lassan valódi értéket.
Se pénzem se ruhám, de mond csak neked mivan?
Tökéletes szelfi egy kibérelt kocsiban.
A zsebem üres még, de én a szebb napokat várom,
A cipőm is elkopott, mégis az utamat járom.
Nem lehetek szegény, még itt van mellettem a család,
Az apám, az anyám, a testvéreim, és pár barát.
Egy hang, a fejemben ami nem hagy nyugodni engem,
Hogy úgy menjek el innen, amit tudtam azt megtettem
és ha kifizettem a számlát lelépek,
Úgy, hogy nem hajtott soha érdek.

Bridge:
Ó jajj, mi lesz velem így ez a kő de nehéz,
Ó jajj, hova jutok így el? Szívem nagy, kenyerem de kevés.

Refrén:
Fúj a szél, rongyom tépi szét,
Megsárgult falevél, hajnalban útra kél.
Nincsen nekem semmim, se pénzem, se ruhám,
Az eső mossa bánatom, minden délután, szép babám.

Horus:
Megfordult nem egyszer hogy megrágott és kiköpött a világ,
Ezerszer meghaltam már akár egy fél betépett virág.
Néha tanár vagyok, néha bukott diák,
Minden utcasarkon lesnek rám az elkövetett hibák.
Jöhet bármi, az élet mindent elvehet,
De tőled még akkor is sokkal gazdagabb leszek.
Soha nem tagadom meg azt hogy ahonnan jövök,
Nehéz értékesnek maradni a sok értéktelen között.
Még ha egyszer egyedül is maradnék a réten,
Én megfogadtam, hogy engem soha nem láthatnak térden.
A dal soha nem hallgat el bennem akkor sem, ha csak én maradnék ébren.
Bridge

Refrén 2x

Intro:
Fúj a szél...
Megsárgult falevél...
Nincsen nekem semmim, se pénzem se ruhám,
Az eső mossa bánatom, minden délután, szép babám.

Marcus:
Elegem van abból, hogy bármerre nézek,
Nem látok már lassan valódi értéket.
Se pénzem se ruhám, de mond csak neked mivan?
Tökéletes szelfi egy kibérelt kocsiban.
A zsebem üres még, de én a szebb napokat várom,
A cipőm is elkopott, mégis az utamat járom.
Nem lehetek szegény, még itt van mellettem a család,
Az apám, az anyám, a testvéreim, és pár barát.
Egy hang, a fejemben ami nem hagy nyugodni engem,
Hogy úgy menjek el innen, amit tudtam azt megtettem
és ha kifizettem a számlát lelépek,
Úgy, hogy nem hajtott soha érdek.

Bridge:
Ó jajj, mi lesz velem így ez a kő de nehéz,
Ó jajj, hova jutok így el? Szívem nagy, kenyerem de kevés.

Refrén:
Fúj a szél, rongyom tépi szét,
Megsárgult falevél, hajnalban útra kél.
Nincsen nekem semmim, se pénzem, se ruhám,
Az eső mossa bánatom, minden délután, szép babám.

Horus:
Megfordult nem egyszer hogy megrágott és kiköpött a világ,
Ezerszer meghaltam már akár egy fél betépett virág.
Néha tanár vagyok, néha bukott diák,
Minden utcasarkon lesnek rám az elkövetett hibák.
Jöhet bármi, az élet mindent elvehet,
De tőled még akkor is sokkal gazdagabb leszek.
Soha nem tagadom meg azt hogy ahonnan jövök,
Nehéz értékesnek maradni a sok értéktelen között.
Még ha egyszer egyedül is maradnék a réten,

Én megfogadtam, hogy engem soha nem láthatnak térden.
A dal soha nem hallgat el bennem akkor sem, ha csak én maradnék ébren.

Bridge

Refrén 2x