Berta Zsolt - Addig is

Töltök, lehajtom és töltök újra
Jól van ez így, hazudom, az égre nézek
A csillagok fénye is csak a szívemet szúrja,
Minden szépség fáj és minden szépségtől félek

Eljátszom azt a dalt legalább százszor
De nem segít, és hiába vagyok részeg
Nem találok békét, lehetek bárhol
Csak egyetlen szépséget akarok, téged!

Színtelen, száraz szavakat írok le sorba,
A szépektől tegnap óta már félek
Félek, hogy felemelnek, aztán lehajítanak a porba
De neked így is tudnod kell, miről beszélek!

Minden íz, minden illat,
Amit élő kóstolhat, szívhat
Minden fény, amit láthat
a földön élő ember és állat
Minden jó és minden szép
Az enyém volt tegnap még
De ma már csak annyit kérek,
(ha már nem kérhetlek téged)
hogy pusztuljon el minden,
Mert nélküled értelme semminek nincsen,
Nélküled semmi nincsen!

Hát legyen hazug a szó!
A lehető legrosszabb a jó!
Legyenek ocsmányak a szépek!
Folyton háborúzzanak a népek!
A kicsik szülessenek halva!
Sót szórjanak a magra!
Rohadó szemét ússzon a vízen!
Szüzet gyalázzanak tízen!
Égjen le minden erdő!
Minden lány legyen meddő!
Sűrű, fekete füstöt az égre!
Bombákat a mélybe!
Gyerekek egymást öljék!
Az utcán csontjaikat söpörjék!
Mérgezzék meg a folyót!
Minden vadba lőjenek golyót!
Minden fába üssenek fejszét!
Ha még látnál szépet, verd szét!
Ártatlan arcokat zúzzanak péppé!
A nap hűljön jéggé!

Hulljon le minden csillag,
amíg nem mondhatom, hogy itt vagy!
Pusztuljon minden élet,
amíg nem kaplak vissza téged!
Amíg nem kaplak vissza téged!