Berta Zsolt - Hazudj, ha kell!

Sercen és fellobban, tenyerem védi, egy arc hozzáhajol
Pislogó fényében látszik egy felrepedt száj és egy véres orr
Köszönöm, barátom!, szól és a szemembe néz
Szavakat fúj ki a füsttel: Nincs semmi vész!

Kilencen jöttek rám, nagydarab fickók, de hidd el, nem jártak jól
Az arcomat nézed? Ugyan, ez csak egy karcolás, semmi komoly
De láttad volna őket, az ám, haver!
De elég a szóból, nem nagy ügy, felejtsük el!

Bárhogy is, élni muszáj
Hazug „szavakban fürdik a száj”
Ha százszor elgázolnak, akkor is… kelj fel és járj!

Sercen és lobban egy sötét kapualjban, fényében látszik egy nő
Rövid kis szoknyában, apró kis kabátban várja, hogy jöjjön vevő
Köszönöm, barátom!, szól és az ölemhez nyúl
Ha meggondolnád, én itt leszek, ha esik, ha fúj

Az arcomat nézed? Hidd el, barátom, nem volt mindig ilyen
Azelőtt sohasem ütött meg, szép voltam, fiatal… persze, ki nem?
De ne nézz már így, hisz nem is ismered!
Hirtelen eljár a keze, de attól még szeret

Bárhogy is, élni muszáj
Hazug „szavakban fürdik a száj”
Ha százszor elgázolnak, akkor is… kelj fel és járj!

Sercen és lobban és kialszik, amint egy könnycsepp éppen ráhull
Köszönöm, barátom!, szól és elfordul, ahogy a szeméhez nyúl
Másikat gyújtok, az meg a körmömre ég
A hátának felelem: ugyan, semmiség!

Körömszakadtáig hazudj, ha kell!
Neked is jár egy tánc valakivel
Hazudj ha kell, hazudj magadnak,
Ha így érzed magad győztesnek, szabadnak

Bárhogy is, élni muszáj
Hazug „szavakban fürdik a száj”
Ha százszor elgázolnak, akkor is… kelj fel és járj!