Muzsik és Volkova - Unom már

Miért nem múlik el
Az az esőcseppnyi forróság a szívemben
Ami mindig Hozzád húz
Pedig újra kitavaszodott, és Te minden este máshoz bújsz

Történjen hát valami már
Mert csak úszik a dinnyehéj és inkább az fáj
A mindennapok Nélküled és mégis minden percben Veled
Ez már őrület! Ideje, hogy útnak eresszelek

Unok már folyton, csak folyton Rád gondolni, unom már
Unom, hogy mindig csak átutazóban jössz Hozzám
Unom már várni, hogy visszatalálsz
Unom hazudni, hogy rám vágysz
Unom már...

Szakadjon rám az ég
Az majd észhez térít és kijózanít
Az eső mossa el az álmomat
Eressze szélnek a vágyakat
Már tudom jól, ez rég csak rólam szól

Szépen szárad fel
Az az esőcseppnyi forróság a szívemben
Így múlik a Hozzád fűzött utolsó reményem
S ezt jó hosszan még kiélvezem, pedig…