Hamlet (Rockopera) - Éljek vagy meghaljak? (nagy monológ)

Hamlet:
Éljek vagy meghaljak, ez itt a nagy kérdés
Bármerre nézek egyre hív a mélység
Hogy mit rejt magában, uram, ha tudnám
Nem fogna többé e rút földi rabság
Miért riaszt az, mit nem ismerek
És a mélybe lépni, miért nem merek
Gyávaság talán, csak mi itt marasztal
Vagy az gyáva inkább, ki mégis meghal
Átléptem volna határait
Itt hagyván nékik e föld gondjait

Ha tudnám, hogy könnyebb
Ha tudnám, hogy nyugodt
Ha tudnám, hogy szebb
Ha tudnám, hogy jobb

Rettegek attól, hogy mi vár odaát
Ezért tűröm e világ összes kínját
Bárcsak lenne erőm, hogy meg tudjam tenni
Apám vár már reám, jó volna sietni

Mert érzem, hogy nehéz
Mert érzem, hogy vág
Mert érzem, hogy kínoz
Mert érzem, hogy fáj

Ophelia:
Nézlek és nem látlak, szavad nem értem
Lázongó szíved egyre húz a mélybe
Hidd el segítek, hát mondd el mi bánt
Majd elűzöm én, mert az nekem is úgy fáj
Ne kínozz te kedves
E némaság fáj
Ne kínozz, de szeress
És ölelj át

Hamlet:
Távozz el tőlem, mert riaszt ami szép
És a bűnbe taszít a szépséges feleség
Átfesti arcát, öle mindig tárva
Te még boldogan élhetsz egy zárdába zárva
Vonulj kolostorba, vonulj kolostorba
Vonulj kolostorba!Vonulj kolostorba!