Dorothy - Az igazi szenvedély

Aki Te vagy az egy másik világ,
Ha a tükörbe nézel, nem látsz hibát.
Én meg vagyok, akit nem érdekel,
Mert a pénz helyett a szív felel.

Üres szavak régi tündérmesék,
Édes álmok ízét a tűz marta szét.
Minden pillantásod hazug remény,
Én meg lángolok, nekem kell a fény.

Te vagy az, aki árnyékot vet az égre, az a tompa szürkeség,
Hiába vágysz vonzó lámpafényre, mikor a sötétségben élsz.
Én vagyok az ellentét, aki tisztán lép és mutatja nincs esély,
Prédáját űzi de óvja mégis, ilyen az igazi szenvedély.

És úgy lesz vége hogy majd nem múlik el,
De nekem nem fog fájni, mert nem érdekel.
Minden pillantásod hazug remény,
Én meg lángolok, nekem kell a fény.

Te vagy az, aki árnyékot vet az égre, az a tompa szürkeség,
Hiába vágysz vonzó lámpafényre, mikor a sötétségben élsz.
Én vagyok az ellentét, aki tisztán lép és mutatja nincs esély,
Prédáját űzi de óvja mégis, ilyen az igazi szenvedély.

Aki Te vagy az egy másik világ,
Aki engem néz az ragyogni lát.
Ami te vagy az egy hazug remény,
De én tudom hogy neked is kell a fény.

Te vagy az, aki árnyékot vet az égre, az a tompa szürkeség,
Hiába vágysz vonzó lámpafényre, mikor a sötétségben élsz.
Én vagyok az ellentét, aki tisztán lép és mutatja nincs esély,
Prédáját űzi de óvja mégis, ilyen az igazi szenvedély.